Kevés olyan esztendő van az FC Barcelona történetében, mint a 1996-97-es. Egy olyan esztendő volt ez, melyben a lehetséges négy tróféából hármat begyűjtött az egylet, a negyedikben azonban csupán a második helyen végzett, mindössze két ponttal lemaradva a végső győztes Real Madridtól. Így a mindig magas elvárásokat támasztó katalán közönség (meg persze a sajtó) összességében csalódásként élte meg a szezont, noha az emlékezet talán immár megszépítette a történteket, és sokkal inkább a három trófeára, no meg az akkor még rekordot jelentő 102 bajnoki gólra gondolunk vissza szívesebben, mint a haloványan csillogó bajnoki ezüstre.

Frusztráló évet követően ülhetett le a Barcelona kispadjára az akkor már hosszú ideje körüludvarolt (az élők sorából sajnos tavaly távozó) Sir Bobby Robson. A Dream Team '94-es "halálát" követően Johan Cruyff-nak már nem sikerült még egy olyan ütőképes gárdát összehoznia, ezt mindennél ékesebben bizonyítja a tény, hogy a Milan ellen elvesztett BL-döntő után két évig egyetlen trófeát sem tudott begyűjteni a csapat. Josep Lluís Nunez elnöknek ez már sok volt, és végül viharos párbajokat követően búcsút mondott a holland szakembernek. Sir Bobby feladata nem volt kisebb, mint hogy ismételten trófeákat nyerjen a csapattal, elvégre egy olyan klubnál, mint a Barcelona, elfogadhatatlan lett volna egymás után három évig jelentősebb cím nélkül maradni.

Ehhez persze erősítésekre is szükség volt, és Nunez ezidőtájt bizony nem fukarkodott a pénzzel: a kapuba megszerezte a portugál válogatott hálóőrét, Vítor Baíát, a védelembe pedig honfitársát, Fernando Coutót, valamint a francia Laurent Blanc-ot az AJ Auxerre-től. A középpályára érkezett a brazil Giovanni, valamint Luis Enrique a Real Madridtól, aki elégedetlen volt az ott kapott kevesebb játéklehetőséggel. Természetesen minőségi csatárok is csatlakoztak a kerethez: a Barca szerződtette az előző szezon spanyol gólkirályát, Pizzit a Sporting Gijónból, valamint a már ekkor szupertehetségnek kikiáltott Ronaldót a PSV Eindhoventől, aki ebben az esztendőben töltötte még csak huszadik életévét. Az igazi szenzációt azonban Sztoicskov visszatérése jelentette, aki Cruyff-fal való vitáját követően egy idényt az olasz AC Pamrában volt kénytelen lehúzni.

A távozók nem jelentettek igazi gyengülést. Tulajdonképpen mindannyiuk eladására azért volt szükség, hogy legyen hely az újonnan érkezőknek. Hagi, Proszinecski, Kodro vagy Jordi Cruyff bizony nem váltotta meg a világot gránátvörös-kék szerelésben, és nehéz elképzelni, hogy sok szurkoló ejtett volna könnyet értük.

Az érkezők és a már korábban érkezettek nagyszerű elegyet alkottak. A régi motorosok közül Ghica Popescu lépett elő csapatapitánnyá, a spanyol vonalat pedig szintén sokat próbáltált, rutinos labdarúgók képviselték: Sergi, Ferrer, Abelardo, De La Pena és Guardiola.

Az első trófea

Robsonnak és csapatának nem kellett sokat várnia az első lehetőségre: A Spanyol Labdarúgó Szövetség kiírása szerint minden új idény elején összecsap a bajnok és a kupagyőztes a Spanyol Szuperkupáért. Igen ám, de az előző szezonban az Atlético mindent vitt: spanyol bajnok és kupagyőztes lett, így a kiírás értelmében a kupadöntőbeli vesztessel, az FC Barcelona gárdájával kellett megbírkózniuk a Szuperkupáért. Az első mérkőzésre augusztus 25-én érdekes módon nem a Nou Campban, hanem Barcelona másik stadionjában, a Montjuic-ban került sor. Ennek köszönhetően mindössze 27.500 néző lehetett szemtanúja az újonnan érkező játékosok bemutatkozásának, s ennyien konstatálhatták a tényt, hogy úgy néz ki, nem sok probléma lesz majd a beépítésükkel. Az ifjú Ronaldo már az ötödik percben felavatta Molina kapuját, a másik új brazil szerzemény, Giovanni pedig már kettőre növelte az előnyta 31. percben. Igaz, innen még sikerült visszakapaszkodnia a "matracosoknak": Esnáíder és Pantics révén még feljöttek 2-2-re, ám az utolsó negyedórában a Barcelona tulajdonképpen tönkreverte őket: De La Pena, Pizzi, majd ismét Ronaldo volt eredményes, és a két brazil a gólokon kívül  számos látványos csellel, szólóval és passzal hívta fel magára a figyelmet. 

Így hát félig-meddig kezükben érezték már a trófeát a katalánok, aminek végül majdnem meg is itták a levét. A visszavágón, három nappal az első mérkőzést követően, Madridban került sor, és hiányzott a csapatból Ronaldo, valamint Giovanni, akik éppen válogatott kötelezettségeiknek tettek eleget Moszkvában. A bajnokcsapatnak sikerült is megrúgnia a győzelemhez nélkülözhetetlen három gólt (Lopez, Esnáíder és Pantics volt eredményes), ám jött a veterán Sztoicskov, és végül megmentette a gránátvörös-kékek becsületét. Gólja azt jelentette, hogy a Barcelona 6-5-ös összesítéssel hódította el a kupát, Sir Bobby Robson tehát már két mérkőzést követően le tudott tenni valamilyen címet az asztalra.

FC Barcelona - Atlético Madrid 5-2 (2-1)
1996.08.25., Barcelona, Montjuic
27.500 néző
Vezette: Fernandez Marín

FC Barcelona:  Baía- Nadal (Abelardo), Popescu, Sergi- Guardiola, Amor (De La Pena), Figo, Giovanni- Sztoicskov (Pizzi) és Ronaldo

Atlético Madrid: Molina- Geli, Santi, Solozabal, Toni- Bejbl, Pantic, Roberto
(Aguilera (Lopez)), Simeone (Vizcaino)- Kiko és Esnáider

Gólszerzők:  1-0 - Ronaldo (5.), 2-0 - Giovanni (31.), 2-1 - Esnáider (37.), 2-2 - Pantics (57.), 3-2 - Pizzi (73.), 4-2 - De la Peńa (75.), 5-2 - Ronaldo (89.)

Atlético Madrid - FC Barcelona  3-1 (1-0)
1996.08.28., Madrid, Estadio Comunidad,

27.500 néző
Vezette: Ansuátegui Roca

Atlético Madrid: Molina- Lopez, Santi, Pablo, Toni- Pantic, Bejbl (Vizcaino 71.),
Roberto, Simeone (Geli 64.)- Kiko és Biagini (Esnáider 25.)

FC Barcelona:  Lopetegui- Ferrer, Blanc, Abelardo, Popescu- Sergi, Guardiola,
Amor (Bakero 91.), Luis Enrique- Sztoicskov (Cuellar 80.) és Pizzi

 
Gólszerzők:  1-0  - López (32.), 1-1 - Sztoicskov (58.), 2-1 - Esnáider (64.), 3-1 - Pantics (76.)

Az elbukott bajnoki cím

A Szuperkupa-győzelmet követően aztán a bajnokságban is remekül indult minden: tíz forduló elteltével négy ponttal vezették a tabellát a Real Madrid előtt, a gárda neve mellett nyolc győzelem, valamint két döntetlen szerepelt, csak a Santander és a Tenerife úszta meg ellenük vereség nélkül. A győzelmek között több kiütés is volt,  A Compostela otthonában például 5-1-re nyertek (ekkor lőtte Ronaldo híres gólját, melynek során a félpályától indulva az egész hazai védelmet végigcselezve helyezett az ellenfél kapujába), míg a Logrones meg sem úszta nyolc kapott gól alatt a Camp Nouban.

(FC Barcelona - Atlético Madrid 3-3 - teljes mérkőzés letölthető innen)

A tizedik fordulóban a Valencia volt a Barcelona vendége, és talán a szezon egyik legjobb mérkőzésén született 3-2-es hazai győzelem, elsősorban a bombaformában játszó Ronaldo mesterhármasának köszönhetően. Az ifjú brazil szinte teljesen átalakította a Blaugrana taktikáját. Szélvész gyors elfutásai a mélységi passzoknak, illetve a hosszú előreíveléseknek feküdtek igazán, és De La Pena, Guardiola, Giovanni, Figo vagy Luis Enrique bizony remek kiszolgáló egységet alkottak. Az apró termetű Real-ból igazolt játékos egyébként már első szezonjában több gólt lőtt itt (tizenhetet), mint öt év alatt a blancók színeiben összesen.

(Teljes mérkőzés)

A Valencia elleni győzelmet azonban két döntetlen követte, előbb Gijónban hullajtottak pontokat a gránátvörös-kékek, majd az Atléticóval nem bírtak hazai pályán: 3-3 lett a végeredmény, megjegyzem, nem először és nem is utoljára született gólzápor e két csapat között az idény során. A Valladolid ellen aztán ismét gálát láthatott a Camp Nou közönsége: a Barca 6-1-re győzte le az akkor éppen a tabella negyedik helyén tanyázó vetélytársát.

Mindeközben azonban a nagy vetélytárs királyiak is szorgosan gyűjtögették a pontokat, és a 14. fordulóban, köszönhetően a Barca idénybeli első vereségének (a Bilbao győzte le őket Baszkföldön) először az idény során a tabella élére álltak, és innentől kezdve már át sem engedték a vezetést a szezon hátralévő részében. A Santiago Bernabeu-beli 2-0-ás hazai győzelem az El Clásicón pedig már azt jelentette, hogy a Barca négy pontos hátrányba került riválisával szemben, ráadásul visszacsúszott a dobogó harmadik fokára, köszönhetően a Deportivo előzésének. A kiegyensúlyozatlanság volt talán a legjobb jelző játékukra. A következő fordulóban például idegenben verték az imént említett Depor-t, ugyanakkor egy hétre rá hazai pályán kaptak ki a szezon végén végül kieső Hercules Alicantétól (a kiscsapat egyébként oda-vissza elverte a blaugranát).

Persze több emlékezetes diadal is született a szezon során, ilyenek például a Vallecano elleni 6-0, a Real Zaragoza elleni 4-1, vagy az Atlético elleni 5-2, ez utóbbi ráadásul idegenben született!

A Real ezzel szemben végig kiegyensúlyozott volt, a májusi El Clásicóra már úgy készülhetett, hogy nyolc ponttal vezettek a tabellán második helyezett gránátvörös-kékek előtt. A találkozón aztán hatalmas küzdelem folyt a pályán, helyzeteket alig alakítottak ki a felek, ellenben rengeteg szabálytalanság született. A három bajnoki pontot végül a hazaik szerezték meg Ronaldo góljával: a későbbi gólkirály egy kihagyott tizenegyes után talált a hálóba.

Öt pontra apadt így a különbség öt fordulóval a vége előtt, ráadásul a Real a 39. fordulóban szintén botlott (a Bilbao verte őket hazai pályán), a Barca viszont nyert otthon a La Coruna ellen, így három körrel a vége előtt csupán két pont volt a két csapat között a különbség! Ez viszont már nem csökkent tovább, köszönhetően többek között annak, hogy a már korábban is említett Hercules Alicante a 40. játéknapon 2-1-re győzte le a Katalán Óriást. A bajnoki cím így elúszott, de köszönhetően annak, hogy a Bajnokok Ligája lebonyolítását megváltoztatták, a második hely is felértékelődött, ezúttal ugyanis már az is BL-indulásra jogosított fel. A klub szimpatizánsai ugyanakkor rendkívül csalódottak voltak: Hiába szereztek 90 pontot a bajnokságban (többet, mint korábban bármikor), hiába szerezték ők a legtöbb győzelmet (28-at, míg a Real eggyel kevesebbet), és hiába lőtték ők a legtöbb gólt (102-t a Real 85-jével szemben- ez volt egyébként a tavalyi szezonig a klubcsúcs), végül két ponttal a nagy vetélytárs madridiak mögött végeztek a tabellán, és ez mindennél jobban fájt.

Az 1996-97-es bajnokság összes mérkőzése (a fordulókra kattintva megtekinthető a mindig aktuális tabella):

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.