Az 1952-es menetelést követően (mikor is mind hazai, mind nemzetközi fronton tarolt a gárda), még egy hazai duplát sikerült elérnie a Kubala vezette alakulatnak, az azt követő négy szezonban azonban semmit. A vezetők és a szurkolók természetesen elégedetlenek voltak ezen állapottal, és egyre türelmetlenebbek is. Hogy ezen változtassanak, az évtized végére igyekeztek ismét egy ütőképes gárdát összehozni, melynek sikerességét mi sem jelzi jobban, mint a három év alatt elnyert öt trófea- a nagy álom azonban, a Bajnokcsapatok Európa Kupájának serlege ekkor még nem került a Camp Nou-ba.

Az első európai megmérettetés

1955 Karácsonyán játszotta le első hivatalos európai kupamérkőzését az FC Barcelona, mégpedig a három hónappal korábban átadott új stadionjában, a Camp Nou-ban. Az ellenfél a Koppenhága gárdája volt, a sorozat pedig a Vásárvárosok Kupája. A találkozó fölényes katalán sikert hozott, Kubaláék 6-2-re nyertek, különösen a mesterhármast jegyző Arela volt elemében. A négy (!) hónappal később lejátszott visszavágón aztán egy 1-1-es döntetlen is elegendőnek bizonyult a továbblépéshez, köszönhetően annak, hogy Bécs városa visszalépett a sorozattól, így a Blaugrana csoportját megnyerve rögtön az elődöntőben találta magát, amelyre aztán újabb másfél év (!) elteltével került sor. Ezúttal a Birmingham City volt az ellenfél, és bizony alaposan megszenvedtek egymással a felek. Angliában 4-3-ra a hazaiak nyertek, míg Barcelonában Kubala góljával 1-0-ra a Barcelona. Ekkor még nem számítottak az idegenben lőtt gólok, és nem volt hosszabbítás sem, így hát harmadik mérkőzésre került sor, melyet semleges helyszínen, Bázelben játszottak le. A találkozón Averisto góljával a Barca szerzett vezetést, de ezt Murphy a második félidő elején egalizálta. A győztes gólra aztán egészen a 83. percig kellett várni, ekkor újfent Kubala volt eredményes, így a Barcelona rögtön első európai megmérettetésén a döntőbe jutott!

A fináléra már 1958-ban került sor, az ellenfél pedig London városának válogatottja volt. Az Arsenal, a Chelsea, a Tottenham, a Queen’s Park Rangers és a Fulham legjobbjaiból verbuválódott csapat a Stamford Bridge-en fogadta az ekkor még Domenec Balmanya által dirigált Barcelonát. A találkozón aztán hiába jutott Tejada és Martínez révén kétszer is előnyhöz a vendégegylet, London csapatának mindkétszer sikerült az egyenlítés, másodszor a 88. percben tizenegyesből!

A második mérkőzésre májusban került sor, de addig még komoly változások történtek a barcelonaiak háza táján. Egyfelől Helenio Herrera (a „Mágus”) ülhetett le a vezetőedzői posztra, köszönhetően annak, hogy a csapat ismételten alul maradt a hazai pontvadászatban (csupán a harmadik helyen végeztek a két fővárosi alakulat, a Real és az Atlético mögött), másfelől bemutatkozhatott a csapatban Czibor Zoltán, majd két hónappal később Kocsis Sándor is, igaz, (a Magyar Labdarúgó Szövetség által kieszközölt eltiltás miatt) egyelőre csak barátságos mérkőzésen.

A Nou Campban lejátszott találkozón aztán a Blaugrana nem hagyott kétséget a végső győztes személyét illetően: Már a 8. percben 2-0-ra vezettek Suárez duplájának köszönhetően, majd még a félidő vége előtt Martínez már háromgólosra növelte az előnyt. A második játékrészben még Evaristo is duplázott, valamint Vergés is betalált, így a Barca 6-0-ra győzött, és 8-2-es összesítéssel hódította el az első ízben kiírt Vásárvárosok Kupáját! Ez a 6-0-s siker egyébként azóta is a valaha volt legnagyobb arányú diadal nemzetközi kupadöntőben.

Az FC Barcelona összes találkozója a sorozatban: www.fussballdaten.de/vereine/fcbarcelona/1958/spiele/

Döntő:

London-FC Barcelona 2-2 (1-2)
1958.03.05., London, Stamford Bridge
45.500 néző
Vezette: Dusch (NSZK-beli)

London: Kelsey- Silet, Langrey, Blanchflower, Normann, Cote, Groves, Greaves, Smith, Highness, Robb

FC Barcelona: Estrems- Olivella, Gensana, Segarra, Verges, Ribelles, Basora, Villaverde, Martinez, Evaristo, Tejada

Gólszerzők: 0-1 - Tejada (7.), 1-1 - Greaves (10.), 1-2 - Martínez (35.), 2-2 - Langley (88.- tizenegyesből)

FC Barcelona-London 6-0 (3-0)
1958.05.01., Barcelona, Camp Nou
62. 000 néző
Vezette: Dusch

FC Barcelona: Ramallets- Olivella, Brugue, Segarra, Verges, Gensana, Tejada, Evaristo, Martinez, Suarez, Basora

London: Kelsey- Wright, Brown, Cantwell, Blanchflower, Bowen, Medwin, Graves, Smith, Bloomfield, Lewis

Gólszerzők: 1-0 - Suárez (6.), 2-0 – Suárez (8.), 3-0 – Martínez (42.), 4-0 – Evaristo (52.), 5-0 – Vergés (63.), 6-0 – Evaristo (75.)

A csapat, amely tönkreverte Hispániát

A következő szezonnal kapcsolatban vérmes reményeket tápláltak a szurkolók - s nem különben a vezetők. A csapat igyekezett is megfelelni az elvárásoknak: Hét forduló elteltével hat győzelem és egy döntetlen állt a nevük neve mellett, valamint 18 rúgott, és mindössze egy kapott gól! Ennek ellenére egy pontos hátrányban voltak az addig száz százalékos Real Madrid mögött a tabellán. A hetedik fordulóban azonban következett az El Clásico- és az előzés! A BEK-ben addig egyeduralkodó (három elsőséget begyűjtő) királyiakat 4-0-val küldte haza a Blaugrana, a találkozón Evaristo három gólt szerzett, ezt Tejada megtoldotta még eggyel. A csapatban ekkor már egyébként szerepelhetett Czibor is, aki a Valencia elleni bemutatkozásán a nyitófordulóban stílszerűen góllal vette ki a részét a 6-0-s sikerből. November 23-án ráadásul végre valahára Kocsis is magára húzhatta a gránátvörös-kék szerelést tétmeccsen (az ellenfél a Betis volt), és bizony ő is góllal mutatkozott be a publikumnak. Így összeállhatott a mindenki által rettegett Kubala- Suárez-Kocsis-Czibor-Evaristo csatárötös, igaz nem sok ideig, hiszen például a korosodó Kubala a szezon során többször is sérüléssel bajlódott, ráadásul olyan konkurencia állott ekkor rendelkezésre (Martínez, Villaverde és Tejada személyében), melyet minden más csapat nagy valószínűséggel megirigyelt volna. A támadószekció mindenesetre soha nem látott hatékonysággal lőtte a gólokat. Azt a (Betis elleni) találkozót egyébként 4-1-re nyerték meg a katalánok, ám ekkor már (köszönhetően a Gijón és az Osasuna elleni botlásoknak), egyenlő pontszámmal vezették a pontvadászatot a Real Madriddal. A következő fordulóban még egy vereség becsúszott Zaragozában, az ezt követő kilenc mérkőzését azonban kivétel nélkül győzelemmel abszolválta a gárda, az Atlético például öt, a Sevilla négy gólt kapott a Camp Nou-ban, miközben egyet sem lőtt! A tavaszi „Klasszikuson” azonban már nem sikerült a Real legyőzése: A Barca 1-0-s vereséget szenvedett, így visszacsúszott a tabella második helyére, egy ponttal a nagy rivális mögé.

A következő körben viszont a Real vereséget szenvedett az Atlético otthonában, míg a Barca hazai pályán nyert a Katalán Derbin, az Espanol ellenében (4-1), így visszavette vezető helyét a tabellán, és innentől kezdve már nem is engedte ki kezéből azt. Hat mérkőzést nyert meg zsinórban, majd egyedül az utolsó előtti fordulóban, az Atlético pályáján játszottak döntetlent, de alighanem azzal is nagyon boldogok voltak, hiszen köszönhetően a Real 4-1-es bilbaói vereségének, egy fordulóval a zárás előtt biztossá vált, hogy övék a bajnoki cím! Hat hosszú esztendő után sikerült ez a bravúr újra. Azért az Oviedo elleni záró meccsen még lőttek hét gólt (egy meccsen ez volt a legtöbb a szezonban), kilencvenhatra növelve az egész éves termést, ezzel pedig megdöntötték az addigi rekordot, ráadásul 51 pontjuk is kuriózumnak minősült, soha egyetlen gárda nem volt képes ennyit összeszedni korábban! A szezon végén még Ramallets is részesült egy elismerésben: 28 mérkőzésen mindössze 23 alkalommal sikerült az ellenfeleknek bevenni a kapuját, ezzel pedig kiérdemelte a szezon legkevesebb gólját kapó hálóőrének járó Zamora- díjat.

Az FC Barcelona összes bajnoki mérkőzése az 1958/59-es szezonban: www.fussballdaten.de/vereine/fcbarcelona/1959/spiele/

A bajnokság végeredménye: www.fussballdaten.de/spanien/1959/30/

Az FC Barcelona 1958/59-es bajnokcsapatának kerete (zárójelben a mérkőzésszám):

Kapusok: Ramallets (28), Estrems (4)

Középpályások és hátvédek: Segarra (30), Gracía (27), Olivella (26), Rodri (22), Gensana (19), Ribelles (11), Vergés (10), Flotats (7), Brugué (1), Hermes (1)

Csatárok: Tejada (28), Suárez (26), Evaristo (23), Czibor (20), Kubala (20), Martínez (16), Coll (8), Kocsis (4), Villaverde (1)

Házi góllövőlista: Evaristo 20, Tejada 19, Suárez 14, Kubala 9, Czibor 7, Martínez 7, Segarra 6, Kocsis 4, Coll 2, Vergés 2, Ribelles 1

Hogy a Blaugrana hazai sikere teljes legyen, a bajnokság mellé megnyerték a spanyol kupát is, melyet ekkor még Franco után Copa Generalisimo-nak neveztek. A kezdés még elég nehézkes volt: Hazai pályán nem sikerült előnyt szerezniük a Murcia ellen (2-2 lett a vége), ám a visszavágón idegenben elért 1-0-s győzelem végül katalán továbbjutást eredményezett- a győztes gólt Martínez szerezte. A következő két ellenfél azonban nem jelentett komolyabb akadályt: A Sporting Gijónnal ugyan gólnélküli döntetlenre végződött az első, idegenbeli találkozó, ám a második mérkőzésen elért sima 6-0 könnyed továbbjutást eredményezett. A mérkőzésen egyébként Martínez triplázott, mellette Kocsis két gólt ért el, és még Suárez is betalált. Egy hétre rá következhetett a Betis elleni negyeddöntő első mérkőzése, és az újabb 6-0-s kiütés! Ezúttal Kocsis villogott, egymaga négy gólt szerzett, mellette Martinez és Segarra tette teljessé a katalán sikert. A visszavágó is gólzáport hozott, ezúttal azonban valamivel igazságosabb elosztásban estek a találatok: hazai pályán 4-3-ra nyert a Blaugrana. Az elődöntőben pedig nem más volt az ellenfél, mint az ősi rivális Real Madrid. Azok után, hogy a fővárosiak elbukták a bajnoki versenyfutást katalán ellenfelükkel szemben, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában vigasztalódhattak, hiszen június 3-án a stuttgarti fináléban elért 2-0-s győzelem a Stade de Reims ellenében azt eredményezte, hogy sorozatban negyedszer is sikerült megnyerniük a kupát. Az első felvonást négy nappal a BEK-döntő után játszották, ennek ellenére egyáltalán nem lehetett volna tartalékosnak nevezni a fővárosiak kezdőcsapatát, bizonyításképpen elég annyit megemlíteni, hogy Puskás, Gento és Di Stéfano is a kezdőben kapott helyet. A szezon harmadik „Klasszikusán” ennek ellenére 4-2-es Barca-győzelem született, ráadásul idegenben, a Santiago Bernabeu Stadionban! A találkozón Suárez és Kocsis is duplázni tudott. Innen pedig pár nem sikerült kiénekelni a sajtot a Blaugrana szájából: Hazai pályán is győztek 3-1-re (Suárez 2, Villaverde), az Európában egyeduralkodó Real tehát Spanyolországban minden fronton a Barcelona mögé szorult!

A Santiago Bernabeu-ban rendezett finálén az ellenfél az a Granada gárdája volt, amely három összecsapást követően jutott túl a Valencián az elődöntőben. A mérkőzés favoritja természetesen a katalán egylet volt, a Granada mindössze a 13. helyen végzett a bajnokságban. A döntő aztán ennek megfelelően is alakult: Martinez és Kocsis révén már a 10. percben kétgólos előnyre tett szert a Barcelona, és ugyan Arsenio az 57. percben még szépített, Tejada valamint Kocsis újabb találata végül kiütéses, 4-1-es Barca-sikert eredményezett! A két évvel ezelőtti elsőség után tehát újra sikerült a csúcsra jutni, és ez összességében a 14. kupaelsőséget jelentette a gránátvörös-kék alakulat számára. A kupasorozat hőse a 11 (!) gólig jutó Kocsis Sándor volt.

Döntő:

FC Barcelona - Granada 4-1 (2-0)
1959.06.21., Madrid, Santiago Bernabeu
Vezette: Asensi

FC Barcelona: Estrems- Olivella, Rodri, Grácia, Segarra, Tejada, Gensana, Kocsis, Martinez, Luis Suárez, Villaverde

Granada: Piris- Becerril, Vicente, Larrabeiti, Ramoní, Pellejero, J. Vázquez, Carranza, Loren, Benavídez, Arsenio

Gólszerzők: 1-0 - Martínez (2.), 2-0 - Kocsis (10.), 2-1 - Arsenio (57.), 3-1 - Tejada (67.), 4-1 - Kocsis (76.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.